Harmadik trimeszter

 Kb a hetedik hónapig dolgoztam, kezdett már nagyon fárasztó lenni a nanny meló. Bár tudtam, hogy nehéz lesz elbúcsúzni a két kissráctól, de fizikailag is és szellemileg is megviselt már.

 Kórházba is egyre sűrűbben kellett járni az ellenőrzésekre, először 4 hetente, majd 2 és legvégén hetente. Szimpatikus volt az egész ellátás, minden kórházi dolgozó alapos volt és udvarias közvetlen. Public ellátást kértünk (Coombe nevű nőgyógyászati és baba kórház), ami ingyenes. Minden alkalommal vizelet, vérnyomás és pocak vizsgálat (vérvizsgálat csak egyszer volt, mivel minden jól ment, ja és semmilyen hüvelyi viszgálat nem volt, csak a szülés napján). Első alkalommal megállapította a kijelölt dokinő, hogy normális terhességi tüneteim vannak ezért elég ha csak a midwife-okhoz (szülésznő)járok. Nagyon szimpi Suzanne nevű német szülésznőhöz kerültem, mindig jófej volt, közvetlen messziről megismert bárhol is futottunk össze. Alaposan és gyorsan vizsgált meg mindig minden simán ment. Ő tartotta a szülésre felkészítő tanfolyamot is. Nagyon hasznos volt.
 Volt egy-két alkalom, amikor magasabb volt a vérnyomásom de csak a kórházban (itthon mindig normális volt), járnom kellett ellenőrzésre 10perces méréseket csináltak. (főleg a kórházhoz vezető úton ment fel mindig, amíg odavezettem) Egy kijelölt doki csapatjához tartoztam, mindig más orvos vizsgált meg a végefele már nem járhattam a szülésznőhöz, a vérnyomás mizériák miatt.

 Februárban elmentünk külön egy 4D-s uh-ra, és látszott, hogy a fiú nem örült annyira a "kukucskálásnak":

Első mocorgás

 Ha jól emlékszem az első baba mozgások a 17hét körül jelentkeztek. Egyik reggel még ágyban bal oldalt fekve éreztem meg egy kicsi remegést hasamalján, majd pár nap múlva egyszer egy kis bökdösődést is rövid ideig. Nagyon jó volt érezni, hogy jól érzi magát odabenn és lubickol. :)

 Pocakosodás is már november december tájékán látszani kezdett. Az étvágyam is megnőtt és szívesen ettem bármit, talán csak a halhoz nem volt kedvem. Karácsonykor ezért nem is ettünk halat. Nem is utaztunk sehova, pont eléggé fáradtak voltunk. 
Karácsonyi ajándéknak megtudtuk, hogy kisfiunk lesz! (mindig is éreztem, hogy fiú lesz)

Itt már 21 hetesen:

Augusztusi meglepetés

Tavaly augusztus végén életünk legnagyobb meglepetése ért minket: kisbabánk lesz! :) 

Háziorvosunk meg is erősítette a jó hírt, és mindenki röpdösött a boldogságtól de főleg mi.

Szerencsésen telt az egész terhességem, még az elején se viselt meg annyira a rosszullét. Az első két-három hónapban persze voltak émelygős napjaim, főleg az esték teltek étvágytalansággal, émelygéssel. Sokat segítettek a gyömbéres cukorkák, gyömbér tea, kapszula, na meg a b6! :) 

Az első hónapokban nagyon kívántam a szőlőt, majd később az almát! ( bármikor bármennyit)
És az Alvás..na igen, egyik fő probléma volt. Vagyis nem volt probléma, csak folytonos alvásmánia gyötört. Rengeteget szerettem aludni, amikor csak tudtam lefeküdtem.

10. hét környékén elmentünk egy ultrahangra. (külön fizetni kellett érte ugyanis a kórházban csak később csináltak első ultrahangot)
Íme az első kép babóról: