Kb a hetedik hónapig dolgoztam, kezdett már nagyon fárasztó lenni a nanny meló. Bár tudtam, hogy nehéz lesz elbúcsúzni a két kissráctól, de fizikailag is és szellemileg is megviselt már.
Kórházba is egyre sűrűbben kellett járni az ellenőrzésekre, először 4 hetente, majd 2 és legvégén hetente. Szimpatikus volt az egész ellátás, minden kórházi dolgozó alapos volt és udvarias közvetlen. Public ellátást kértünk (Coombe nevű nőgyógyászati és baba kórház), ami ingyenes. Minden alkalommal vizelet, vérnyomás és pocak vizsgálat (vérvizsgálat csak egyszer volt, mivel minden jól ment, ja és semmilyen hüvelyi viszgálat nem volt, csak a szülés napján). Első alkalommal megállapította a kijelölt dokinő, hogy normális terhességi tüneteim vannak ezért elég ha csak a midwife-okhoz (szülésznő)járok. Nagyon szimpi Suzanne nevű német szülésznőhöz kerültem, mindig jófej volt, közvetlen messziről megismert bárhol is futottunk össze. Alaposan és gyorsan vizsgált meg mindig minden simán ment. Ő tartotta a szülésre felkészítő tanfolyamot is. Nagyon hasznos volt.
Volt egy-két alkalom, amikor magasabb volt a vérnyomásom de csak a kórházban (itthon mindig normális volt), járnom kellett ellenőrzésre 10perces méréseket csináltak. (főleg a kórházhoz vezető úton ment fel mindig, amíg odavezettem) Egy kijelölt doki csapatjához tartoztam, mindig más orvos vizsgált meg a végefele már nem járhattam a szülésznőhöz, a vérnyomás mizériák miatt.
Februárban elmentünk külön egy 4D-s uh-ra, és látszott, hogy a fiú nem örült annyira a "kukucskálásnak":

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése